Az idei FIPS-MOUCHE világbajnokságot Szlovákiában rendezték. Egy rövid cikksorozatban azokat a legyeket szeretnénk bemutatni, melyek a magyar válogatott tagjai szerint a legjobbak voltak egy-egy vízen.
Az idei VB újra Szlovákiában volt, részben azokon a vizeken, ahol a 2017-es VB került megrendezésre. Azóta azonban sok víz lefolyt a Vágon. Az akkori verseny egyik legnagyobb tanulsága az volt, hogy a versenyhorgászat a legyezésben éppúgy nagyon mást jelent, mint bármely másik horgász szakágban. Egyértelművé vált, hogy elsősorban nem általános horgásztudásban, vagy felszerelésben vagyunk lemaradva, hanem versenyrutinban. A MŰHOSZ-on belül akkor elindult egy kezdeményezés, hogy minél több rutint szerezzen a magyar legyes közösség. Ennek kapcsán elkezdtünk nemzetközi versenyekre járni, és itt elsősorban nem a válogatott megmérettetésekre gondolok (például VB-EB), hanem olyan a környező országokban tartott, komoly, de mégse vérre menő versenyekre, ahol nagyon sok barátot és még több tapasztalatot szereztünk. Ezeken a megmérettetéseken gyakran helyi válogatottak, sőt néha világbajnokok vesznek részt, de mégsem dugdossák a tuti legyeket, illetve a versenyzők gyakran bírói feladatokat is ellátnak. Ez meg a legjobb tanulási lehetőség, hisz az ember nem csak a felszerelést és legyeket látja, de azt is, hogy például hogyan kell felépíteni egy-egy etapot (mire mennyi időt kell szánni, hogyan kell meghatározni a bíró helyét stb). Amikor az első Big River Race-ünkön, vagy One-Fly versenyen vettünk részt, pont úgy nem találtuk a helyünket, mint a VB-n, aztán lassan, de biztosan kezdtük érteni, mi és miért történt. Szerencsére ezek a versenyek nem egy szűk csoportnak adtak lehetőséget, hisz az elmúlt néhány évben minimum 20 ember járt ilyen rendezvényen. Sőt ebből jól láthatóan nem csak ők, de az egész magyar legyes közösség profitált. Az idei év szerintem különösen nagy előrelépést jelentett. Ennek több jele is volt: amelyik versenyen elindultunk azon minimum a középmezőnyben szerepeltünk, sőt a igazán komolyan vehető eredmények is kiszaladtak: a régi San Kupák nagymenője, a finomszerelékes szakágból visszatérő Kovács Gergő a One Fly Turiec nevű versenyen a dobogóra is felállhatott (második lett), sőt a negyedik helyet is sikerült elcsípni a 48 fős, szlovák és cseh válogatottakkal megtűzdelt mezőnyben.
Kovács Gergő a One Turiec dobogóján
Ez a rutin és tudásanyag megjelent a válogatottnál is és – megfejelve az új szövetségi kapitány (Péli Máté) finomszerelékből hozott versenyzői, illetve szervezői rutinjával – a Markóczy István – Pálinger István – Szentiványi András – Tóth Tibor – Zagyva Kristóf válogatott az eddigi legjobb eredményt hozta el az idei VB-ről (23. lett 28-ból), és ebben több komoly pech is benne volt! Ha a trend folytatódik, akkor a hazai legyezés odaérhet valahova a középmezőnybe…
A hosszúra nyúlt bevezető után jöjjön az első víz és az első legyek. A helyszín a Dedinky víztározó. Sokak számára ismerős lehet, hisz az előző szlovák VB-n is helyszín volt, sőt a hazai legyesek előtt se ismeretlen a víz. A 85 hektáros, helyenként 20 méteres víztározó nem egyszerű feladvány. A tározó halfaunája igen színes, a pisztrángoktól a compóig tart, rengeteg domival és sügérrel, de számítani csak a szivárványos és sebes pisztráng számított. Ez annak fényében volt különösen fájdalmas, hogy a verseny első napján 23 °C volt a víz a felszínen, és az algahelyzet sem volt szívderítő. Ez nem éppen optimális kombináció a tavi pisztrángozáshoz, a csapat azonban igen ügyesen megoldotta a helyzetet! Az öt fordulóban 1, 2, 5, 0 illetve 1 halat sikerült fogni. Ez önmagában nem tűnik soknak, de a például a helyi, szlovák válogatott összesen három halat fogott és emellett háromszor nulláztak! Tóth Tibi szektor 2-öt horgászott úgy, hogy a győztes francia ugyancsak öt halat fogott és csak kb. 2 cm különbség volt a pontszámukban (tehát, ha az egyik hala 3 cm-rel hosszabb, akkor megnyeri a harmadik forduló)t. A kilenc halból öt esett egy fehér foam léggyel (és az egyetlen nullázás esetében is erre volt egy kapás, csak sajnos szakított) illetve három pedig narancs streamerrel. Lényegében végig gyorsan süllyedő zsinórral (Di-5) horgásztak a fiúk változó sebességgel és vízmélységben, 18-20 as, 4-5 méteres flourokarbon előkével.
Foam Fry:
A nem túl bonyolult légy már az edzéseken is jól adta a halat. A két edzőtúra alatt a fogott pisztrángok közel fele is ezzel esett. A légy Alain Belemme által a MŰHOSZ-nak adományozott tavi légy készletéből származott és korábban már Kertesen is bizonyított. Tudja, amit egy simple fly-től vár az ember 
Alapanyagok
- 10-es vastaghúsú horog
- 7 mm vastag fehér foam lap
- narancssárga cérna
Az alapanyagok
Kötés
A lapból vágunk egy 7*7 mm-es, a horog száránál másfélszer hosszabb hasábot. A profilt hal alakúra vágjuk, a farkát és „hasát” bevágjuk, két ponton a horogra kötjük. Kb annyi időbe telik megkötni, míg elolvastuk. Ha nem sikerül szimmetrikusra kötni, akkor bepörgeti a zsinórt, így a kötés befejezése után érdemes ollóval megigazítgatni.
A Foam Fry…
Narancs woolly variáns (Szentiványi András)
Ezzel a léggyel először Lubos Roza Flyfishing World című könyvében találkoztam, illetve a vb előtti információ gyűjtés során is felmerült, mint egy attraktor tavi légy, így nem volt kérdés, hogy lekötöttem belőle pár darabot a verseny előtt. Első nap Kristóf horgászott a tavon, ahol a már említett léggyel sikerült halat fognia, így egyértelmű volt, hogy második nap ezzel fogok kezdeni. Az első negyedórában már megvolt az első halam és a másodikat is a narancs woolly variáns adta.
Alapanyagok:
- 8-12 nedveslegyeshorog (H230BL)
- narancs tungsten fej
- narancssárga cérna
- narancs- és citromsárga marabu
- narancs Krystal Flash
A narancs streamer alapanyagai
Kötés:
- bekötünk narancssárga marabut, és 4-6 szál Krystal Flasht faroknak
- cérnából csinálunk egy dubbing loopot és belefogunk narancs és citromsárga marabut
- folyamatos hátra fésülés mellett feltekerjük a két cérnaszál közé befogott szegmenseket a horogszárra
- elkötjük
