A legyes közösség egyik legnagyobb erénye, hogy a legtöbb ember nem titkolódzik, hisz a fogás általában nem „titkokon” múlik. Épp ezért örömmel adunk helyt a „tuti” cikkeknek, ahol a verseny dobogósai elmondják tapasztalataikat. Így van ez az idei Savinja verseny után is.
Dénes Ádám I. helyezett
Idén a nagyon alacsony vízállás miatt kifejezetten keresni kellett a jó haltartó helyeket a Savinja árkaiban. A nagy szivárványosok láthatóan belakták a mélyebb gödröket, árkokat, miközben a sebesek a part menti kövek mögötti surranókat preferálták. Az alacsony vízállás érdekessége volt, hogy a térdes vízmélységet mutató árkokban és a part menti bokrok alatt is egész szép számban voltak nagytestű szivárványosok, sokszor az egészen húzós vízben is. Innen kerültek elő pérek is kisebb számban, amikor éppen nem csipegettek a lassabb szakaszok platóin. Feltűnően kevés volt ugyanakkor a pér a Savinján a korábbi évekhez képest, vagy csak én nem találtam meg őket. A verseny első fordulójának éjszakáján ráadásul a folyó kisebb esőt is kapott, ami nem ígért nagy szárazlegyes fogásokat. Ahogy azt sejteni lehetett, az enyhén teaszínűvé vált reggeli áramlat ugyan péntek délutánra sokat tisztult, de az átláthatósága nem érte el a csütörtöki szintet.
Egy jó „versenyhal” szépen fotózva és mérve (fotó: Előd Álmos)
1. forduló. A Dreta C8 szektorát húztam, egy körülbelül 200 méteres szakaszt, lapos csorgós vízzel az alsó 150 méteren és egy gödör alsó felével a tetején. A terv az volt, hogy végigmegyek kb 2 óra alatt az egész pályán, mindent átvizsgálva, amit lehet, majd a működő stratégiákból csemegézve próbálok a forduló második felében halra váltani annyit, amennyit sikerül. Első dobásra rögtön szép sebest fogtam egy bokor alól, majd 3-4 szivárványost negyedóra alatt 16-os perdigonokkal (3 mm-es fej, fekete vagy barna quill test) a folyón felfelé haladva. Megálltam egy közepes gödörnél, abban sikerült még 3 pisztrángot zsákmányolni, miközben egy szép pér lefordult a horogról akasztás után. Amikor elérkeztem a felső gödörhöz, már sejteni lehetett, hogy sok halat tart. A kékség mélyére belógatott nimfára rögtön akadt jelentkező – egy 31 centis szivárványos – miközben 2-3 további versenyző követte az akciót. Nehéz, 4mm-es fejű nimfákkal mártogatva – sodortatva sikerült egy óra alatt kb 10 halat kibányásznom. Kicsit bosszantott, hogy az árok felső, nagyobbik része a másik szektorhoz tartozott, arányait tekintve legalább további 20 hal lehetett benne. Mindegy, ebből kell kihozni a legtöbbet. A forduló utolsó órájában szárazlegyeztem vagy húsz percet, ami két kisebb szivárványosra volt elég, majd a halak utolsó hadát nimfával fogtam, miközben még egyszer végigmentem az egész pályán.
2. forduló. A Savinja A3 szektora már régi ismerősként köszöntött. Egyrészt, korábbi versenyeinken húztam már ezt a szakaszt, illetve volt szerencsém a 2019-es Alpok-Adria kupán is ide sorsolni. Akkor, erős nemzetközi mezőnyben két nagyobb esés után majdnem az eredményt illetően is megfürödtem, míg váratlanul egy jól eltalált nimfa megmentette a fordulót – ez összesítésben végül a 10. helyre volt elég az öt forduló után. Ilyen alacsony vízállásnál viszont nem horgásztam még itt, ezért a zúgók mélyének kopogtatása most nem kecsegtetett sok jóval. A folyón átívelő ipari híd lába előtti gödör máskor sejtelmesen kék mélye is felszívódott és látható volt a márgás meder az ágak alatt. Ráadásul ismét esett az éjjel és érezhetően színezett volt a víz. Atyaég, mi lesz ebből? A forduló első órájában több mindent kipróbáltam, nagyon kevés eredménnyel. Szárazléggyel értelmes halat nem sikerült fognom, csak két tizenpár centis pért és egy méreten aluli szivárványost. Nimfával is nagyon szenvedős volt a peca, az első szivárványost a pálya közepén sikerült elcsípnem egy kis árokban, majd két társa jött pár méterrel feljebb. Hát, ez eddig nem nagyon izmos… Úgy kalkuláltam, hogy a forduló félideje előtt nem sokkal érkezem el a szakaszom felső részét elfoglaló lassú, teknőszerű ráfolyáshoz, amelyet egy sodrós szakasz összegyűlt vize alakított ki az alatta elterülő zúgókat előidéző peremszerű kőpárkány duzzasztó hatása miatt. Az Alpok-Adria kupán a folyás tetején lévő sodrósabb, mély árok és az alatta elterülő lassan csordogáló tócsa két külön beat-hez tartozott, most az alacsony vízállás miatt egy darabban hagyták a pályákat kitűző helyi profik. Itt először élénk színű legyek cincálásával sikerült pár szivárványost, aztán egy jókora domolykót is fognom, majd a hagyományos 3,5 – 3,8 mm-es fejű nimfák vették át a főszerepet. Örömömre, a szivárványosokon felül egy szép pért is sikerült akasztanom, így a végére 17 hallal zártam a szektort.
3. forduló. A kastély fölötti Savinja szakasz B2 beat-hez tartozó része szintén olyan szakasza a folyónak, amit már horgásztam a korábbi versenyek során. Magasabb vízállás esetén itt nagyon nehéz átkelni, aminek élményanyagát (már ha a sorozatos, jéghideg beöntést annak lehet tekinteni) a 2019-es „tuti” írásakor meg is örökítettem. Most jóval könnyebb dolgom volt a túlpart előtt húzódó árok elérésénél, viszont az első fél órában semmilyen visszajelzést nem kaptam arról, hogy halak is vannak a közelben. Módszeresen nekiálltam az árok vallatásának, felfelé haladva, egy quill testű 3,8 mm-es fejjel ellátott perdigonnal, amit félúton fekete, 3,5 mm-es fejjel ellátott társára cseréltem. Ez két halat adott gyors egymásutánban, egyiküket egészen partközelben, egy bokor alján sikerült elcsípni, majd el is veszteni. Majd a folyás egy térdesnél alig mélyebb részén hirtelen megállt a nimfa és egy jókora ezüstszínű testet láttam megvillanni a folyásban. Hosszúnak tűnt, de könnyen engedte magát felfelé vezetni 10-15 másodpercig, úgyhogy már a zsebemben éreztem a nagy halat. Aztán egy pillanat alatt megfordult, és produkált egy 30 méteres rohanást, megtoldva ezt még két hasonlóval. Ha Hardy cég mérnökei hallották volna a fék hangját, garantáltan szerződtetnek a következő évadra… Nekem ugyanakkor felemás volt az élmény, mert az orsó féke szokás szerint lazára volt állítva, és kézrátéttel próbáltam a fékerőt növelni, ezért rendesen felsebezte a hajtókar a tenyeremet. Végül 7-8 perc küzdelem után alá tudtam állni a halnak és beszákoltam a 70 centis szivárványost. A mérőcsőbe csak hason fekve tudtam belerakni, majd kétpercnyi birkózás után sikerült is megmérni. Amikor elengedtem vettem csak észre, hogy a kis csorgós tálcán mellettem elkezdtek csipegetni a pérek. Nimfa le, szárazlégy fel – ezt így kb öt méterre lehet maximum eldobni a vékony nimfás zsinórral – de azért sikerült pár méretes halat szákolni egy egész kis területen belül. Utána néma csend, majd eleredt a zápor. A forduló végére úgy döntöttem, hogy visszamegyek a part menti árokhoz és még egyszer szemügyre veszem a bokrot is. Váratlan, de gyönyörű peca lett belőle, több, 40 centi fölött szivárványost sikerült váltott nimfákkal (perdigon, zöld cdc galléros nimfa, sárga nyakú fácánfarok nimfa) fogni az utolsó háromnegyed órában, így végül 10 hallal zártam ezt a fordulót.
Összességében elmondható, hogy a Savinja (és a Dreta) az egyik leghalasabb formáját hozta, amit a többi versenyző által fogott nagyszámú hal is jól mutat. A változékony időjárás és az enyhén színezett víz nem rontotta, sőt, vélhetően javította a lehetőségeket. Aki idén még le tud jutni a vízre, tegye meg, garantáltan nem marad élmények nélkül.
Déri Miklós verseny kívül, „csak úgy” fogott hala
Csorbai Balázs II. helyezett
Az elmúlt nyár igen zaklatott volt számomra. Nem volt ez máshogy a Savinja World Cup-pal sem. Az elcsúszó családi nyaralás miatt logisztikai rémálommá vált az indulás. Dénes Ádám vitte a felszereléseimet, én pedig vonattal érkeztem Koperből. A verseny előtt kb 2 órával sikerült odaérnem, így az edzés egy órás dretai dobálásban merült ki, aminek a legfontosabb tanulsága az volt, hogy vennem kell tekercs egy tekercs erős ragasztószalagot, mert gázlócipőm orra levált…
Jött a megnyitó, pacsizás, sorsolás. A Savinja-Savinja-Dreta sor nem tetszett, de a szerencse forgandó.
Az első fordulóban a Savinja A4-et kaptam. Ez a versenypálya közepén lévő csőhíd alatti szektor. Két „nagyobb” gödör (kb tökös-melles vízzel), illetve rengeteg kisebb-nagyobb zúgó. A pálya, melyet valamelyik korábbi évben versenyen is horgásztam, általában főként pért tart, így erre készültem. Alulról felfelé haladtam. A nagyobb gödröket ezüst fejű perdigonnal (14-es horog, 3,5-es fej, 14-es tipet, rövid nimfázás) dobáltam, a gyors zúgókat kicsi nimfákkal és a szárazzal (16-os sárga, cérnatestű CDC, illetve 14-es Bivisible, 12-es zsinór). A gödrökből két szivit fogtam, a zúgókról öt inkább kisebb, mint nagyobb pért. Ez a fogás egy szektor kettesre volt elég. Ezt az etapot elég pocsékul abszolváltam ennek oka egyrészt az, hogy a pérek a leghabzósabb részeken voltak: itt a cdc-vel pocsék horgászni, a hullámok tetején pattogó Bivisible viszont nem volt tökéletes, mert nagyon óvatosan vették le a halak, és az ebből következő rossz akadás miatt 3 mérhető hal (20 cm+) ment el az utolsó 10 percben. A másik fontos észrevétel az volt, hogy sikerült a beidegződéseim alapján rossz lóra tenni, mert kiderült, hogy az egész szakasz gazdagon ki van rakva telepített szivárványossal… én meg ugye erőltettem a pért.
Második forduló Savinja B1, a Savinja-Dreta összefolyás. Nagyon rövid szektor, két nagy gödörrel. Ezt is alulról felfelé horgásztam. A szektor alján lévő gödörből (vízmércés gödör teteje) a fent leírt perdigonnal és San Juan wormmal (squirmy pótlék 😊 ) sikerült két jó szivárványost kivarázsolni (40+). Majd jött a Dreta összefolyás és még egy jobb hal perdigonra. Itt ért véget a tudomány 1,5 óra horgászat után, mert ha a fejem tetejére álltam se tudtam több jó halat fogni a mély részekről. Jöttek tehát a pérek, a hasonkúszás és a szárazlégy. Hogy ez mennyire így volt, azt jól illusztrálja a szektor tetején fogott halam. A szektort kitűzők vicce folytán a szakaszomhoz tartozott az összefolyás feletti zúgó feletti laposból kb 10 méter. Ezt úgy kell elképzelni, hogy 0,5 méteres terméskőből rakott zárás, felette kb lábszáras, térdes majdnem egyenletes víz fut sóderon a meder teljes szélességében. Én bizony nem voltam rest: szó szerint térden végighorgásztam az egészet, míg nem túloldalon, a part tövében nem láttam meg egy aktívan eszegető pért… mondjuk a fent emlegetett CDC-vel az első dobásból sikerült megfogni (36 cm). Ezt követően a maradék időben kb ugyanezt csináltam: kerestem a sekély, rohanós vízben a péreket és néhány kulcstartó mellett fogtam még egy 21 cm-es halat. Szerencsére ez is elég volt a szektor 1-hez
Az utolsó fordulóban a Dreta C5 jutott. Mikor odaértem, igen elkámpicsorodtam: nem elég, hogy harmadikként kellett a Dretán horgásznom (egy kis vizet sokkal egyszerűbb szétcsapni, így félő volt, hogy már csak a küszködés marad), de szektor is igen rövid volt (kb 150 méter hosszú és, a víz szélessége max. 10 m). A szakasz alja egy lapos sóderpad, majd egy lassú, tökös gödör, ezt követte a teknő gyors „feje” (angolul head, ahol a medencébe befut a víz), majd a szektor teteje megint egy rövid gyors sóderpaddal. Ehhez jön, hogy az előző két fordulóban Tibi és Mani 41 halat fogtak ezen a szakaszon, és legalább ennyit még megszúrtak. Nimfára készültem, illetve a pérekre… Tudom nekem beakadt ez a pér téma, de sejtettem, hogy van ilyen hal a pályán és azt is tudtam, hogy a srácok csak szivárványost fogtak. Gondoltam itt kell majd a könnyen megfogható, érintetlen, „szűz” halat keresni! Mikor beálltam a pálya aljára a laposra, egyből kiderült, hogy ad.1, van pér a pályán, ad.2, épp a szárazat eszi. Gyors szerelés, és öt dobásból fogtam egy 30-as pért cdc emergerrel (18-as méret, olive quill test Shuttlecock kötés). Jött ugyanerre egy szivárványos… aztán a rémálom. Másfél óra, amikor csak két halat bírtam fogni szárazzal. Ami a nimfás dobozban volt azt odaszórtam, minden látható eredmény nélkül. Felértem a gödör tetejére és már a bokás zúgót horgásztam térdelve (!), 10-es tipetre finomítva (!), akkor végre sikerült belenyúlni a tutiba. Egy 16-os (lehet, hogy 18as?) fekete „ratcsek”, melyet az öreg Konieczny adott egyszerre csodát tett. Egyrészt a bokás vízből fogtam egy csomó apró halat (a fiúk valószínűleg nem fanyalódtak ezekre az épp méretközeli halakra, így ezek intaktak voltak), majd kiderült, hogy mély, szint álló vízben ott állnak a szivárványosok, csak az eddigi csalikat, illetve csalivezetést ignorálták. Mert bizony még a jó csalit is vezetni kellett: nem, hogy nem a dead drift működött, hanem 15-20 cm-et bele kellett húzni, majd vissza ellett ejteni a csalit a sodratás közben. Na ezzel a metódussal fogtam tizen darab jó halat… ha nem baltázok el közben egy 20 percet a pálya legtetején a sóderoson „Nem-létezik,-hogy-innen-kiszedte-Tibi/Mani-az-összes-halat!” felkiáltással (de létezett, tökéletesen üres volt). Illetve ha nem terelik el a figyelmet a halak holmi felszíni szedegetéssel, akkor még lényegesen több is lehetett volna fogni, mert pl. az utolsó 10 percben úgy fogtam 3 halat (24-27 cm), hogy közben fárasztottam, mértem, fényképeztem, regisztráltam. Ez utóbbi jelenségre versenyzői szempontból érdemes egy kicsit kitérni. Immár normális ütemben fogtam a halat nimfával, mikor elkezdett előttem szedni három hal. Botcsere. Első dobás 19-es szivárványos. Horogszabadításnál elpattant a tipet, fogóval tudom csak kivenni, oda a légy. Pont ilyen nincs, keresek valami hasonlót. Dobás…. ezt csak nézegeti a második hal: egy jobb pér. Csere megint, de „rákötöttem” a szemre (légykötéskor a kötő cérna befedi a horog szemét), így 5 percet tökölök mire megint tudok dobni. Első dobás, jól jön és le is veszi (32-es pér). Papírmunka, 15 dobás, megvan a harmadik hal: 18 cm. Összeségében elbaltáztam bő 15 percet egyetlen értékelhető halra, pedig nimfával… Sokadszorra bizonyosodik be, hogy akármilyen csábító az ellenkezője, ha valami adja a halat ütemesen, akkor nem szabad váltani… de vásárból hazafelé minden paraszt megokosodik. Jövőre majd ügyesebb leszek! 😊
A tuti: ratcsek from Poland (fotó Csorbai Balázs)
Tóth Tibor III. helyezett
1. forduló Dreta C5 – Dreta a romantikus patak sokak szemében és én is szeretem a változatos sokhalas pecák miatt. A C5 szektor a Smartno ob Dreti-ben lévő gyaloghíd alatti és feletti részt foglalta magában. A teteje egy zúgó alatti pool volt, aztán sekély szárazos /péres pálya, benne 2 mélyedéssel a part szélben. A gyaloghíd alatti rész tipikus pisztrángos pálya, amely a végén lecsendesülő poollá majd sekély szárazos pályává alakul. Izgatottan kezdtem a lopakodós pecát a zúgó alatt nimfával, de egyből kiütközött a versenyzői rutintalanság, mert persze nem kérdeztem meg, hogy mi a „best practice” a megmerített hal + mérőcső + fotózás + bot és persze a szabadulni vágyó hal sokkezes kombinációjának, ez okozott is néha egy-két burleszk filmbe illő jelenetet. Itt nem volt tuti csali (pici, 2-es fejű, természetes színű nimfa), jellemzően naturális csalikkal próbálkoztam és mindenre tudtam akciót elérni. A pálya minden részéről fogtam halakat, de számomra legmeglepőbb a vízmérce feletti 1,5 méter hosszú mélyedés volt, amiből 10 halat fogtam az összes 27 merítőbe tereltből, sok volt a rontott kapás, az idő vége felé már elég óvatosan kaptak, de nagyon élveztem ezt a részt a rengeteg akció miatt.
2 szektor Savinja A1 – Közvetlen a „Kamionos” mögötti zúgó, az alatta lévő pool és egy lecsendesedő szárazos/péres rész alkotta a pályát. Idén már egyszer pecáztam erre, akkor jellemzően pérekkel találkoztam, de az előttem lévő versenyző kisebb sziviket is talált a pályán, így nimfával kezdtem. 12-es 14-es, jellemzően matt, 3,5-es fejű fekete perdigon, quilldigon és zebra midge volt, amivel a legtöbb akciót sikerült elérni, de 1-2 kapás után legyet kellett cserélnem. Az első 2 óra volt aktívabb (8 hallal) utána nem sikerült eredményesen nimfázni, így a laposabb részt vettem célba 18-as emergerekkel, de nem találtam sem a jó legyet, sem a megfelelő prezentációt nem tudtam produkálni, ráadásul az eső is rákezdett, így kb 1 óra után visszaálltam a poolra, ahonnan sikerült még 2 halat kicsikarnom, így összesen 10 hallal zártam ezt a szektort.
3. szektor Savinja B5 – A „Bosch gyár mögötti gödör”, talán ezen a néven sokan ismerik a helyet. A szektorom a gyár mögötti zúgótól az alatta lévő mély, lassú poolon át egy sekélyes részig tartott. Mivel az előttem lévő versenyzők masszív halakról és megtépésekről meséltek, így 14-es tipettel vágtam neki nimfázva szűrni a mély részt, kevés sikerrel. Ezért könnyítettem a szerelésen, és 12-es tipetre 3,8-as fejű, 12-es jigre kötött fekete perdigonnal sikerült egymás után 2 halba is belefutnom, de mindkettő megtépett. Egyikhez nem volt sok közöm, a másiknál elbénáztam, és míg a szákommal bíbelődtem, behúzta a damilt egy kő alá… az eredmény borítékolható volt. Így telt el az első remek óra. Második nekifutásra sikeresen szákba tereltem 2 darabosabb pisztrángot, de ezután ismét nagy csend következett, a többszöri helyváltoztatás ellenére is. A visszaforgó rész vágó vízét dobáltam kicsi, 18-as, 3-as fejű pheasant taillel, ami egy szép pérre és egy szivire volt elég. Maradt még 2 órám, de a mélyebb részek eseménytelensége miatt, és mivel láttam pár szedést is a szektor végi laposabb részen, szárazra váltottam. Ez jó döntésnek bizonyult, habár rengeteg hal megviccelt, és résen kellett lenni, ha el akartam csípni a pérekből. Sikerült 4-et szákba terelni, amiből 3 at meg is tudtam mérni, így ez a szektor 5 hallal zárult számomra.
Mivel többször horgásztam idén ezeken a vizeken, a tutinak azt gondolnám, hogy a helyismeret segített rátalálni a halakra. Jó élmény volt ez számomra, pláne amikor minden szektor után végiggondolva a mit csináltam „jól-rosszul” elemzésnél, sok helyen találtam még fejleszthető pontot, így várom a következő lehetőséget, hogy kipróbáljam amit elterveztem/tanultam. Köszönet a szervezésért, a társaságért és a remek hangulatért!
Az indulók és a dobogósok (fotó Déri Miklós)