Idén másodjára indultunk el a MűHOSz színeiben a Szlovákiában megrendezett One Fly versenyen. A tavalyi társasághoz képest egy személyi változás történt: Kósek Kornél helyett Dénes Ádám csatlakozott a csapathoz. Ádámmal, Csorbai Balázzsal és Vankó Balázzsal (Muki) voltunk a négy magyar induló, így tettük nemzetközivé a versenyt (tavaly több cseh versenyző is indult, idén a mezőnyt rajtunk kívül csak szlovákok alkották).
Mivel a Turiec le volt zárva előző nap, az edzést a Revuca városi szakaszán ejtettük meg, ami az elmondások alapján leginkább hasonlít a versenypályához. Az edzésnap keservesre sikeredett, kevés halat fogtunk, de legalább kicsiket. Azonban így is hasznos volt, mert ahogy a verseny neve is mutatja csak egy léggyel lehet horgászni és ez megkavarja a dolgokat. A Szlovákiában általában használt 2-3 legyes szerelékek és ez által a 2,3-3,0 mm-es fejű nimfák is kikerültek a képből. A Revucán eltöltött nap jó lehetőség volt az általánosan használt szerelékekről az egy legyes horgászatra való átállásra. Ilyenkor az elején mindig nehezen találom a megfelelő fejméretet. Ahol általában két legyet használok egy 2,5 és egy 3 mm-es tungsten fejjel oda az egy légyen kell a 3,5-4 mm-es. Ez az átállás (nekem legalábbis) némi időt igénybe vesz, hogy a vízre nézve ne lőjek nagyon mellé a fejméret megválasztásával. A gyengére sikeredett főpróba után átmentünk Matis Bácsihoz, akitől korábban rendeltünk legyeket. 14-16-os horogra kötött nekünk a helyi tutinak vélt (később kiderült, hogy ismét nem tévedett) nimfákból 3,5-4-es fejekkel. A legyekhez szokásos módon instrukciót is kaptunk, majd tovább mentünk a verseny helyszínére, Martinba. A szállás átvétele után még ránéztünk a vízre. Mivel korábban csak Balázs horgászott a Turiec-en, mi csak ekkor konstatáltuk, hogy ez egy elég nagy víz, néhol nagy mélységekkel. Kelleni fog az a 4-es fej….
A márna sajnos nem számított a versenyen
A verseny napján reggel 5-kor találkoztunk a versenyközpontban. A nyitóbeszéd és eligazítás után megkaptuk a sorsolást. Összesen 48 induló volt. Minden versenyző két szektorban horgászott, és kettőben mért. Aki a délelőtti első fordulóban horgászott az a délelőtti másodikban és a délutáni elsőben mért, majd a délutáni másodikban ismét horgászott. Aki a délelőtti elsőben mért az közvetlen ebéd előtt és után horgászott. A csapatból mindenki pályabíróként kezdett. A versenyen bemérhető fajok a szivárványos pisztráng, sebes pisztráng, pér, domolykó és a galóca voltak. Az első forduló 7:30-kor kezdődött. Egy szlovák ifjúsági válogatott horgásznak mértem az első fordulóban. A szektor végigjárása után a tetején állt be és az első pár percben meg is fogta az első halat, egy 21 cm-es sebest. Majd másfél óra üres dobálás következett. Közben a srácokkal ment a beszélgetés telefonon: Ki, hol, mit, mivel fog? Mit kéne csinálni? Csorbai Balázs elejtett egy félmondatot, miszerint a helyiek nem ott domolykóznak, ahol mi, hanem a kanyar belső ívén. Aztán egyszer csak kiabálnak a vízből. Hal. Kisétál vele, megmérjük, domolykó. 9-órakor kisütött a nap. A hátralévő fél napsütéses órában kb. 8 darab domolykót fogott, de csak az első volt mérhető.
Az első etap lefújása után átmentünk a saját pályánkra. Dénes Ádámmal szomszédos szektorban voltunk, átbeszéltük mit kéne csinálni, majd sok szerencsét kívántunk és 10:00-kor elkezdődött a második forduló. Az én szektorom egy nagy bal kanyar volt, ami a tetején egy kavicspadon szaladt át és bukott a kanyar külső ívére. A külső ív mély, mellkasig érő víz volt, a szélében bokrokkal. Kezdésnek a péreket céloztam meg a gödör szélén. Egy előző nap vásárolt 16-os méretű piros fenekű fekete testű nimfát raktam fel 3,5 mm-es fejjel. Első pár dobásra meg is fogtam az első pért a térdes vízből. Kivittem mérni, 37 cm, majd vissza. Az első 20 percben fogtam még 3 pért majd 20 perc üresjárat következett. A gödörből sem tudtam kapást kicsikarni. Éreztem, hogy váltani kell. Felsejlett Balázs korábbi félmondata, miszerint a domolykók a belső íven vannak. A kanyar belső íve sóderes, a víz alig 20-30 centis. A partszélen belógó fűcsomók voltak. Az első dobás ki a part felé majd legyező alakba swingelem a 14-es rézfejes nimfát befelé és már rajta is van. „Hohó, így kell ezt!”, gondoltam magamban. Végigbogarásztam a fű szélét, fogtam is párat, de csak két mérhető volt köztük. Egy óra eltelt a szektoromból, de megvan a hal. Hagyom pihenni. Beljebb lépek 2 lépést és ismét a külső ívet horgászom pérek reményében, de eredménytelenül. Felérek a szektor tetejére ismét váltok a belső ívre és megint jön a domolykó, de csak az apraja. Aztán a sokadik dobásba egyszercsak beleáll a bot és már fröcsög is. Egy jobbacska sebest fogtam a 10 centis vízből. Az utolsó pár percben a szektor alján még egy leharcolt domolykót sikerült kipiszkálni a fű alól aztán a bírám jelezte az első felvonás végét.
Az ebédszünetben megbeszéltük a tapasztalatokat és néztük Muki elégedett arcát, ami nem volt indokolatlan. 10 fogott hallal szektor 1-et horgászott. Balázs 7 és az én 8 halam is egyaránt szektor negyedik helyhez volt elég, míg Dénes Ádám 5 hallal 6. lett.
Ebéd után ismét elfoglaltuk a helyünket. Most egy rövidebb bal kanyart kaptam, a végén szaladó sekély vízzel és kavicsos mederfenékkel. A pálya alján sejtettem a péreket, ezért ott is kezdtem. Ismét a piros fenekű nimfát raktam fel, és rögtön az elején el is ment róla két halam. 20 perc után pihenni hagytam a pálya alját, és feljebb mentem. A kanyarban a 3,5 mm-es fej kicsinek bizonyult, ezért egy 4 mm-es rózsaszín fejű sötét testű nimfa került fel. Ezzel már meg tudtam horgászni a mélyebb részeket is, aminek két 35 cm körüli sebespisztráng és még két leakadó hal lett az eredménye. Sajnos a kanyar belső íve sóderes, nagyon sekély víz volt, mindenféle parti vegetáció nélkül, így a domolykókról le kellett mondjak. Az utolsó fél órára visszamentem a korábban otthagyott rohanó kavicsosra és három pért sikerült még róla megakasztani, amiből kettőt meg is tudtam szákolni. Végül négy halam volt mérve, mikor a fordulót lefújták.
A nyerő legyek: domis száraz, domis nedves, a péres titkos és a pink csoda (mindenre is) 🙂
Az utolsó etapban egy sok éven keresztül a Szlovák válogatottban szereplő versenyzőnek mértem. Érdekes volt látni, hogy mit csinál másképp. A rohanó vízben sokkal inkább felfelé, mint oldalra horgászott és a nimfát a víz sodrásánál sokkal gyorsabban húzta. Ugyanabból a szektorból, amiből én 4 halat tudtam kicsikarni, 8-at fogott úgy, hogy a legyekben nem volt nagy különbség. Ha másért nem, ezért érdemes eljárni versenyezni. Nagyon sokat lehet belőle tanulni, amit akár egy egyszerű, hétköznapi pecán is tudunk majd alkalmazni.
Az utolsó forduló után a versenyközpontban találkoztunk. Ismét átbeszéltük az eredményeket és egy sör mellett latolgattuk az esélyeket. Mukinak a második fordulója nem sikerült olyan jól, mint az első. 1 hallal 12. lett. Balázs 3 hala és Dénes Ádám 5 hala is szektor 8. helyet ért, én pedig 4 hallal a 9. lettem.
A versenyen természetesen szektoros értékelés volt. Dénes Ádám a 28. helyet érte el. Muki 23. lett, én közvetlen előtte a 22. helyen végeztem. A legjobb helyezést Csorbai Balázs érte el, neki a 18. helyet sikerült megcsípni.
A célkitűzés minden évben ugyanaz: előrelépni az előző évhez képest. Ez idén mindenkinek sikerült, reméljük jövőre is összejön.
Ezúton is szeretnénk megköszönni a fogós legyeket Matis „StefanMuska Matis” Istvánnak és gratulálok minden résztvevőnek!
Végezetül az érdeklődőknek a részletes eredmény: